A LED elé soros ellenállás kell, ami korlátozza az áramot, nélküle egy pillanat alatt kiég. Add meg a tápfeszültséget, a LED színét és a kívánt áramot, és a kalkulátor kiszámolja az ellenállás értékét, a legközelebbi kapható szabványos értéket és a szükséges terhelhetőséget.
Több sorba kötött LED-hez is jó, és megmutatja az ellenállás színsávjait is, hogy gyorsan megtaláld a fiókban.
Használat
- Válaszd ki a tápfeszültséget: 3,3 V vagy 5 V Arduinóhoz és ESP32-höz, 12 V autóba és LED-szalaghoz, vagy írj be sajátot.
- Válaszd ki a LED színét, ez adja a tipikus nyitófeszültséget. Ha megvan az adatlap, írd be a pontos értéket.
- Add meg az áramot. A 20 mA az 5 mm-es LED-ek klasszikus maximuma; visszajelzőnek 5–10 mA is elég, és a LED is tovább bírja.
- Használd a kiírt szabványos értéket. Felfelé van kerekítve, így az áram nem lépi túl a beállított értéket.
A képlet
R = (tápfeszültség − LED-feszültség × LED-ek száma) ÷ áram. Egy piros LED-hez (2 V) 20 mA-rel, 5 V-ról: (5 − 2) ÷ 0,020 = 150 Ω. Az ellenálláson (5 − 2) × 0,020 = 0,06 W disszipálódik, így egy szokásos 1/4 W-os ellenállás bőven elég.
Több LED: soros vagy párhuzamos
Soros kötésnél a LED-ek feszültsége összeadódik, és egyetlen ellenállás elég az egész sorhoz, amíg a tápfeszültség nagyobb az összegnél. Párhuzamos kötésnél minden LED kapjon saját ellenállást: a LED-ek sosem osztoznak egyenlően az áramon, a legkisebb nyitófeszültségű viszi el a nagyobb részét.
Tipikus LED-nyitófeszültségek
Piros kb. 2,0 V, narancs és sárga 2,1 V, klasszikus zöld 2,2 V; kék, fehér és a modern (InGaN) zöld 3,0–3,4 V; infravörös 1,2–1,5 V; UV kb. 3,4 V. Ezek gyártónként eltérnek, ezért mindig az adatlap a döntő.